Kettős csapást mért a Kremlre

A terrortámadásokra adandó válasz fontos jelzés lehet arra vonatkozóan, miként próbálja kezelni az orosz hatalmi tandem - Dmitrij Medvegyev elnök és Vlagyimir Putyin kormányfő - az Észak-Kaukázusban egyre jobban elharapódzó erőszakot. A két merénylet, amelyben 39 ember halt meg, egyúttal tápot adhat a politikai intrikának is két évvel az elnökválasztás előtt, amelynek során Putyin megpróbálhatja visszafoglalni az államfői széket.

Bő tíz évvel ezelőtt Putyin indította el a második csecsenföldi háborút, megtorlásul a Moszkvában és más orosz városokban elkövetett házrobbantások után.
"A hétfői merényletek közvetlen arculcsapást jelentenek Putyin számára, akinek politikusi fölemelkedése azon az ígéretén alapult, hogy leszámol Oroszország ellenségeivel" - vélekedett Jonathan Eyal, a Royal United Services Institute, a brit hadsereg mellett működő stratégiai kutatóintézet szakértője. A Kreml válasza alkalmasint még keményebb fellépés lehet az Észak-Kaukázusban tevékenykedő militáns csoportokkal szemben, amelyek bő két évtizede dacolnak Moszkva akaratával.

Jogvédő csoportok viszont úgy vélekednek, hogy megtorló akciók az ingatag térségben csak tovább fokoznák a haragot, amely szűk tíz évvel a szeparatista csecsen kormány Moszkva általi megdöntése után is táplálja az oroszokkal szembeni fölkelést. Medvegyev elnök nemrég hangsúlyozta annak szükségességét, hogy az illetékesek fölvegyék a harcot az elégedetlenség mögöttes okai (korrupció, szegénység, hatalmi önkény) ellen.
A "jók" és a "gonoszok" szerepe a nézőpont függvényében oszlik meg a kaukázusi konfliktusban. Az emberi jogokat védelmező szervezetek évek óta bírálják a Kreml véres politikáját ebben a térségben. Szakértők, köztük Lev Ponomarjov rendszeresen számolnak be emberrablásokról, kínzásokról és gyilkosságokról, amelyeknek gyakran vétlen polgári személyek esnek áldozatul úgynevezett terrorellenes akciók során.

Tavaly több mint ezer emberéletet követeltek az Észak-Kaukázusban végrehajtott merényletek, illetve összecsapások iszlamista lázadók, bűnöző bandák és orosz biztonsági erők között. A moszkvai belügyi tárca szerint 23 ezer rendőr, katona és titkos ügynök fáradozik Csecsenföldön, Ingusföldön és Dagesztánban azon, hogy úrrá legyen az ingatag helyzeten.

Moszkvai metró

Elemzők egy része úgy véli, hogy a hétfői kettős merénylet tovább erősítheti a keményvonalasok helyzetét az orosz hatalmi eliten belül. Ennek nyomán pedig "keményedhet a felkelőkkel szembeni taktika, és Moszkva felhagyhat az eddig követett kettős módszerrel, amelyet szociális és gazdasági támogatással párhuzamosan végrehajtott belbiztonsági akciók jellemeztek" - fogalmazott Matthew Clements, a londoni Jane's Information Group Eurázsiával foglalkozó elemzője.
A Kreml "erős embere" Csecsenföldön Ramzan Kadirov, akit jogvédők azzal vádolnak, hogy kemény elnyomó intézkedéseivel és brutális apparátusával egyre több fiatalt hajt az iszlamista lázadók karjaiba. Kadirov elnök taktikája képtelen volt meggátolni a csecsen társadalom radikalizálódását: a felkelés egyre inkább Oroszország ellen vívott szent háborúvá (dzsihád), illetve annak propaganda-hadjáratává vált.

Doku Umarov, a csecsen lázadók vezére, aki előszeretettel használja a Kaukázusi Emirátus emírje címet, egy februári interjúban azzal fenyegetőzött, hogy a Kaukázusból egészen az orosz városok szívébe fogja áthelyezni a háborút. Azt is megfogadta, hogy emberei támadást fognak intézni az orosz gazdaság infrastruktúrája, például kőolajat szállító csővezetékek ellen. Umarov szervezete vállalta a felelősséget a Moszkva és Szentpétervár között közlekedő expressz ellen tavaly novemberben elkövetett merényletért, amelynek 26 halottja volt. Állításuk szerint ők álltak egy augusztusban bekövetkezett szibériai gátszakadás mögött is, amely 75 ember életét oltotta ki.

Ami az "orosz városok szívét" illeti, a hétfői merénylők csakugyan Moszkva szívében röpítették magukat a levegőbe: mind a Park Kulturi, mind a Lubjanka metróállomás az orosz főváros centrumában fekszik. Utóbbi ráadásul pár méterre van az orosz belbiztonsági szolgálat (FSZB) székházától. Eyal megdöbbentőnek nevezte, hogy "az FSZB képtelen volt megakadályozni egy ilyen súlyos merényletet. Persze nem lehet mindent meggátolni. Csakhogy az orosz rendőrségnek alig vannak beépített emberei a Moszkvában élő csecsen csoportokban" - tette hozzá az angol szakértő.

A merényletek utáni politikai lépéseket mérlegelte a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Mint írta, a reagálás meg fogja mutatni, milyen irányban fejlődik tovább Oroszország. Az öngyilkos akciók érvet szolgáltathatnak ahhoz, hogy nem szabad gyengíteni a belbiztonsági erőket, és hogy radikális reformok veszélyesek az országra nézve. Ugyanakkor azt is lehetne indokolni velük, mennyire fontosak a húsbavágó változások a rendőrségen és a titkosszolgálaton belül. A reformok révén ugyanis az önkényeskedő és korrupt testületekből olyan állami szerveket lehetne csinálni, amelyek csakugyan az állampolgárok védelmét szolgálják. Végső soron Oroszországban is a biztonság és a szabadság helyes viszonya a döntő kérdés.

Romba döntötték a Kreml kaukázusi elnyomó politikáját